Az EUB szerint a második munkaszerződés bére sem hagyható ki a szabadsággal összefüggő díjazásból

Az Európai Unió Bírósága a C-706/23. számú ügyben tizennégy romániai pedagógus jogvitájában értelmezte az uniós munkajogi szabályokat. A dolgozók határozatlan idejű, teljes munkaidős szerződésük mellett ugyanannál az intézménynél határozott idejű, részmunkaidős, óradíjas szerződés alapján is tanítottak 2019 és 2022 között.

A munkáltató a fizetett éves szabadság díjazását és az étkezési juttatást kizárólag az alapnak tekintett teljes munkaidős jogviszony alapján számolta. A munkavállalók szakszervezete pert indított; az elsőfokú román bíróság helyt adott a keresetnek, a fellebbviteli bíróság pedig előzetes döntéshozatali kérdésekkel fordult az EUB-hoz.

Az ítélet szerint minden munkavállalót legalább négy hét fizetett éves szabadság illet meg. A szabadság idejére járó díjazásnak a munkavégzési időszakokhoz hasonló anyagi helyzetet kell biztosítania, ezért a rendes jövedelem egy részének kizárása visszatarthatná a dolgozót a szabadság igénybevételétől.

A Bíróság megállapította, hogy a pedagógusok a második szerződésük alapján egyszerre minősültek részmunkaidős és határozott idejű munkavállalónak. Mindkét uniós keretmegállapodás tiltja, hogy kizárólag e jogviszonyok jellege miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljenek, kivéve, ha a különbséget objektív ok igazolja.

Az EUB szerint ilyen objektív indok nem volt. Az időarányosság elve sem teszi lehetővé a második szerződés teljes figyelmen kívül hagyását: a jogosultságot a ténylegesen elvégzett munka és az ahhoz kapcsolódó jövedelem alapján, arányosan kell meghatározni.

A döntés az étkezési juttatásra is kiterjedt. Mivel az a román szabályozásban a havi munkabér részét képezte, nem lehetett kizárólag a teljes munkaidős szerződéshez kapcsolni, és az összegét a fizetett éves szabadság díjazásának kiszámításakor sem lehetett kihagyni.

Az ítélet előzetes döntéshozatali eljárásban született: az EUB az uniós jogot értelmezte, a konkrét román jogvitát az Iași fellebbviteli bíróságnak kell lezárnia. Az értelmezés ugyanakkor más tagállami bíróságok számára is irányadó, ha hasonló jogkérdés merül fel.

Magyar munkáltatóknál a döntés nem jelent automatikus, minden kettős foglalkoztatásra azonos számítási képletet. Viszont indokolttá teszi annak felülvizsgálatát, hogy párhuzamos szerződések esetén a szabadságdíj és a munkabér jellegű juttatások számításakor minden érintett jogviszony munkaidejét és rendes díjazását megfelelően figyelembe veszik-e.