Az új KATA valódi választóvonala: vállalkozó vagy egyetlen ügyféltől függő dolgozó?

A KATA 2022-ben becsapott ajtaját a mostani tervezet újra kinyitná a cégeknek számlázó egyéni vállalkozók előtt. Az ajtóra azonban súlyérzékelő kerülne: ha egyetlen kifizető és kapcsolt vállalkozásai adják az éves bevétel legalább felét, az adózó az év végével kiesne a rendszerből. Ez könnyen ellenőrizhető szabály, de nem feltétlenül ugyanazt méri, amit mérni szeretne.

A közzétett törvénytervezet szerint 2027-ben a főfoglalkozású kisadózó havi 100 ezer, a nem főfoglalkozású havi 50 ezer forint tételes adót fizetne. A kifizetőktől származó bevétel 15 százaléka után csak az éves tételes adót meghaladó részt kellene kiegészítő adóként megfizetni; a bevételi keret 22 millió forint lenne, felette 40 százalékos különadóval.

A tézis ezért nem az, hogy az új KATA egyszerűen kedvezőbb vagy drágább lesz. A mélyebb kérdés az, képes-e az adójog különbséget tenni a munkaviszonyt kiváltó számlázás és a valóban önálló, ám kevés nagy projektre épülő vállalkozás között. Ez az olvasónak azért fontos, mert ugyanaz az 50 százalékos arány jelenthet tartós alárendeltséget, de jelenthet egyetlen sikeres, időben korlátozott megbízást is.

Az egyszerűség ára

A hatályos KATA radikális egyszerűséget kínál, de szűk körnek. Csak főfoglalkozású egyéni vállalkozó választhatja, havi 50 ezer forint tételes adóval; az éves keret 18 millió forint, az ellátások számításának alapja pedig havi 108 ezer forint. Kifizetőtől származó bevétel főszabály szerint megszünteti az adóalanyiságot, a taxis személyszállítás kivételével.

A tervezet ezt a cserét írná át. Többen léphetnének be, visszatérne a céges számlázás, és a főállásúak ellátási alapja 2027-ben 317 ezer forintra nőne. Cserébe a főfoglalkozásúak havi terhe megduplázódna, a céges bevétel után pedig ténylegesen többletadó keletkezhet. A Telex részletes számítása szerint egy egész évben havi 100 ezer forint tételes adót fizető főállású vállalkozónál 8 millió forint éves céges bevétel felett kezdődne a kiegészítő adó. Ez nem pusztán adóemelés: a magasabb ellátási alap részben biztosítási ellenérték, még ha nem is minden élethelyzetben azonos értékű.

A legerősebb érv az 50 százalékos korlát mellett

A szabály védelmében komoly érv szól. Ha a céges számlázás újra korlátlanul megnyílna, a kedvezményes adó könnyen ösztönözhetné, hogy egy munkáltató munkaszerződés helyett vállalkozói szerződést kínáljon. Ennek ára nemcsak a költségvetés bevételkiesése lehetne, hanem a munkajogi védelem, a fizetett szabadság és a munkáltatói kockázatviselés gyengülése is. Egy világos bevételi arány egyszerűen ellenőrizhető, előre tervezhető, és nem kíván minden egyes jogviszonynál hosszú bizonyítási eljárást.

Ezt a kockázatot a korábbi sajtóháttér is komolyan veszi. A 24.hu által ismertetett GKI-becslés szerint a kiszélesített rendszer 300–350 ezer vállalkozót érinthet, miközben a vállalati foglalkoztatási gyakorlat is alkalmazkodhat hozzá, ha a visszaélések elleni garanciák gyengék. Ez becslés és nem ténymegállapítás, de a szabályozói aggodalom nagyságrendjét érzékelteti.

Amikor a koncentráció nem alárendeltség

Az 50 százalékos teszt korlátja az, hogy bevételi koncentrációt mér, nem a munkavégzés jogi és gazdasági valóságát. Egy filmes szakember, fordító, informatikai fejlesztő vagy építőipari alvállalkozó éves bevételének nagy részét egyetlen, néhány hetes vagy hónapos projekt is adhatja. Ettől még maga oszthatja be az idejét, használhat saját eszközt, viselheti a hibás teljesítés kockázatát, és dolgozhat másoknak is. A koncentrált ügyfélkör tehát figyelmeztető jel, de önmagában nem bizonyíték a munkaviszonyra.

Ezt a gyakorlati feszültséget mutatja egy Reddit-vita az új KATA feltételeiről: egy projektalapú területen dolgozó hozzászóló szerint egy nagy munka könnyen átlöki az 50 százalékos küszöböt akkor is, ha nincs tartós foglalkoztatói függés. Egy másik, a Telex cikkéhez kapcsolódó beszélgetésben az egyszerűség, a sávosabb teherviselés és a havi 100 ezer forintos minimum arányossága került elő. Ezek nem reprezentatív vélemények és nem igazolt tények, de jól jelzik, hol ütközik majd a szabály az eltérő vállalkozói élethelyzetekkel.

Pontosabb megoldás lehetne, ha az 50 százalékos arány nem automatikus kizáró ok, hanem megdönthető vélelem lenne. Az adóhatóság ekkor további, előre rögzített körülményeket is vizsgálhatna: ki határozza meg a munkaidőt és a munkavégzés helyét, ki adja az eszközöket, van-e helyettesítési lehetőség, ki viseli az üzleti kockázatot, és ténylegesen rendelkezésre áll-e több megrendelő. Ez összetettebb rendszer, de közelebb visz ahhoz, amit a jogalkotó valójában el akar választani.

Nem minden vállalkozás fér ugyanabba a dobozba

A tervezet megtartaná azt a kizárást is, amely szerint az ingatlan-bérbeadásból vagy -üzemeltetésből bevételt szerző egyéni vállalkozó nem választhatja ezt az adózást. Forrás: a tervezet 4. § (5) bekezdése; a hatályos szabályt a 2022. évi XIII. törvény 4. § (5) bekezdése tartalmazza. A bérbeadás és más ingatlanhasznosítás adózási formájának megválasztásakor ezért különösen fontos az ingatlan-bérbeadás jogi és adózási kereteinek áttekintése, nem pedig a KATA általános logikájából kiindulni.

Az új KATA tervezete összességében életszerűbb, mint a céges bevételt egyetlen számlával is büntető jelenlegi modell. A döntő minőségi kérdés azonban az marad, hogy a visszaélés elleni szűrő mennyire pontos. Ha a szabály csak könnyen mérhető, de rosszul céloz, a rendszer egyszerűsége éppen azokat zárhatja ki, akik valóban vállalkozók.

A javaslat jelenleg társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezet, nem hatályos jogszabály. A végleges szöveg még változhat.