A Kúria Pfv.I.21.185/2025/11. sz. döntésének alapjául szolgáló ügyben a bíróság egy olyan pár ügyét vizsgálta, akik több mint tíz évig éltek együtt, közös gyermekük született, de vitatták, hogy kapcsolatuk jogilag élettársi kapcsolatnak minősült-e. A férfi álláspontja szerint a nő kezdetben házvezetőnői feladatokat látott el, később pedig egyszerűen szült neki egy gyereket és az ő anyagi támogatásával élt. A nő viszont egyértelműen az élettársi közös vagyon megosztását kérte.
A Kúria különválasztotta az együttélés két időszakát. A gyermek születése előtti évekre nézve a megállapított tények alapján nem látta igazoltnak, hogy a felek kapcsolata túllépett volna a háztartási feladatok ellátására és az ezekért nyújtott ellenszolgáltatásra épülő jogviszonyon. A háztartási munka önmagában ebben az időszakban nem igazolta az élettársi kapcsolathoz szükséges gazdasági közösséget.
A gyermek születése után azonban a kapcsolat jellege a Kúria értékelése szerint megváltozott. A felek közösen nevelték gyermeküket, a nő vezette a háztartást és gondoskodott a családi életről. A férfi biztosította az anyagi feltételeket, több vagyontárgyat juttatott a nőnek, és az ő pénzügyi támogatását sem kötötte szigorú elszámoláshoz. A Kúria ezeket a körülményeket együtt értékelte, és arra jutott, hogy a felek közös életük érdekében gazdasági téren is együttműködtek.
Nem feltétel a közös kassza vagy az üzleti döntések megosztása
A döntés egyik gyakorlati tanulsága, hogy az élettársi gazdasági közösséget nem kizárólag közös bankszámla, közösen vezetett vállalkozás vagy egyenlő pénzügyi döntési jog bizonyíthatja. A Kúria szerint az sem zárja ki a gazdasági közösséget, ha az egyik fél intézi az üzleti ügyeket, és a másik nem látja át pontosan a vagyon összetételét.
A pénzügyi önállóságra való törekvés sem feltétlenül jelenti, hogy a felek között nincs gazdasági közösség. A döntő kérdés az, hogy az adott kapcsolatban volt-e közös cél, és a felek annak eléréséért – akár eltérő szerepekben – együttműködtek-e. Az egyik fél jövedelemszerző munkája, a másik háztartási és gyermeknevelési feladatai egyaránt részei lehetnek ennek az együttműködésnek.
A Kúria ezért nem tekintette önmagában döntőnek, hogy a nőnek nem volt önálló jövedelme, vagy hogy nem vett részt a férfi üzleti döntéseiben. Az önálló jövedelem hiánya a későbbi vagyonmegosztásnál, a szerzésben való közreműködés arányának mérlegelésekor kaphat szerepet. Más kérdés tehát, hogy fennállt-e az élettársi kapcsolat, és más, hogy az együttélés alatt megszerzett vagyonból kit milyen arányú részesedés illethet meg.
A házimunka önmagában nem dönt el minden vitát
A határozat nem mondja ki, hogy a közös háztartás vezetése vagy a gyermeknevelés minden esetben élettársi gazdasági közösséget hoz létre. A Kúria az ügy valamennyi körülményét mérlegelte: a közös családi célokat, a felek eltérő feladatmegosztását, a pénzhez való hozzáférést, a vagyontárgyak juttatását és a nő anyagi biztonságának fenntartását.
A döntésből az is következik, hogy az együttélés kezdetét nem feltétlenül az együttélés vagy az érzelmi kapcsolat kezdete határozza meg. A vizsgált ügyben a Kúria a gyermek születése előtti időszakra nem állapította meg az élettársi kapcsolatot, utána viszont – az összes körülmény alapján – igen. Egy későbbi jogvitában ezért fontos lehet, hogy az együttélés egyes szakaszaiban hogyan alakult a felek közötti munkamegosztás és gazdasági együttműködés.
Az ügyben alkalmazandó jog a régi Ptk. volt. Ezért a határozat tanulságait más ügyekben az adott együttélés időszakára irányadó szabályokkal együtt kell értelmezni. A konkrét döntés fő üzenete mégis világos: a gazdasági közösség megítéléséhez nemcsak azt kell vizsgálni, ki kereste a pénzt vagy kezelte a vagyont, hanem azt is, hogyan járultak hozzá a felek a közös életük és céljaik megvalósításához.