A jó adórendszer bizalomra épül. Arra, hogy az emberek tisztességesen megalkotott, észszerű szabályok mellett önként és becsülettel adóznak. A tervezett vagyonadó éppen ezt a bizalmat rombolhatja le.
Kezdjük azzal, miért tartom alapvetően hibásnak az egész elképzelést.
Nem azzal van problémám, hogy a jelentős vagyonnal rendelkezőknek nagyobb részt kell vállalniuk a közteherviselésből, ezen túl az adóztatásnak természetesen igazodnia kell a gazdasági teherbíró képességhez is. Az viszont nem elhanyagolható, hogy mindezt milyen adóztatási eszközökkel, milyen gazdasági és társadalmi következmények mellett valósítjuk meg.
A mostani tervezet olyan vagyont vonna rendszeres, évente ismétlődő adóztatás alá, amelynek megszerzése és felhalmozása mögött sok esetben évtizedes munka, vállalkozói kockázatvállalás, beruházás, foglalkoztatás, de leginkább: korábban már teljesített adókötelezettségek állnak.
Négy alapvető kifogásom van
1. A már adózott jövedelemből felhalmozott vagyont újra megadóztatnánk
A vállalkozó dolgozik, vállalkozik, kockázatot vállal, jövedelmet termel, és megfizeti az adóit.
Ha a jövedelmét nem fogyasztja el, hanem megtakarítja, ingatlant vásárol, befekteti vagy a vállalkozásában hagyja, abból vagyona keletkezik.
A vagyonadó most ezt a felhalmozott vagyont adóztatná meg újra, ráadásul csak nem egyszer, hanem évről évre újra.
Természetesen adójogi értelemben a vagyon adóztatása nem azonos a korábban megszerzett jövedelem újbóli megadóztatásával. Más az adó tárgya és az adóalapja. Gazdasági értelemben azonban ugyanaz a korábban megtermelt és felhalmozott érték újabb közteher alapjává válik.
Különösen nehezen tudom elfogadni ezt akkor, amikor a vagyon a vállalkozás működését, fejlesztését, termelését és munkahelyeinek fenntartását szolgálja.
Az adórendszernek nem kellene hátrányosabb helyzetbe hoznia azt, aki a jövedelmét nem feléli, hanem megtakarítja és újra befekteti.
2. A jó adórendszer legfontosabb alapja az elfogadottság
Meggyőződésem, hogy a jó adórendszer nem elsősorban attól jó, hogy az adóhatóság minden forintot képes ellenőrizni és beszedni.
Attól jó, hogy az adózók többsége igazságosnak, kiszámíthatónak és teljesíthetőnek tartja a szabályait.
Olyan adózási kultúrát kellene építenünk, amelyben a polgár korrekt adószabályok mellett önkéntesen, tisztességesen teljesíti a közteherviselési kötelezettségeit, és erre akár büszke is lehet.
Ezt a hozzáállást kellene társadalmi szinten erősíteni.
Az elmúlt évtizedekben a magyar adóigazgatás sokat fejlődött. Az elektronikus számlázás, az online adatszolgáltatások, az automatizált bevallások és az adóhatósági informatikai rendszerek jelentősen megváltoztatták az adózás környezetét. A szabálykövető adózás technikai feltételei lényegesen jobbak, mint korábban.
Most lenne lehetőség arra, hogy az adózói bizalmat és az önkéntes jogkövetést tudatosan tovább erősítsük.
A tervezett vagyonadó azonban véleményem szerint éppen ellenkező irányba hatna.
Azt az üzenetet közvetítheti a sikeres vállalkozónak, hogy hiába fizette meg az adóit, hiába hozott létre értéket és munkahelyeket, ha az évtizedek alatt felépített vállalkozása vagyona elér egy meghatározott értéket, évente újabb jelentős fizetési kötelezettséget kap.
Ez nem az adórendszer elfogadottságát, hanem az azzal szembeni ellenérzéseket erősítheti.
Az adóztatásban a bizalom elvesztése hosszabb távon sokkal többe kerülhet, mint amennyi bevételt egy új adónem rövid távon eredményez.
3. A gazdasági növekedésre gyakorolt hatás inkább negatív lehet
A vagyonadó másik nagy problémája, hogy nem a megtermelt és rendelkezésre álló jövedelemhez igazodik. A vállalkozó akkor is vagyonadót fizethet, ha az adott évben nem vett fel osztalékot, ha a vállalkozása nem termelt megfelelő nyereséget, vagy ha a vagyonának döntő része nem pénzben, hanem ingatlanban, üzletrészben, termelőeszközökben testesül meg.
Miből fizeti meg ilyenkor az adót? A saját megtakarításaiból, hitelből, vagyontárgyak értékesítéséből, vagy a vállalkozásból kivett pénzből!
Ez utóbbi esetben a vállalkozásban kevesebb forrás marad beruházásra, technológiai fejlesztésre, bővítésre, foglalkoztatásra és exportpiacok megszerzésére.
A vagyonadó tehát közvetetten a működő vállalkozások fejlesztési lehetőségeit is korlátozhatja.
A törvénytervezet nem tartalmaz általános mentességet a termelő, foglalkoztatást szolgáló vállalkozói vagyonra. Egy értékes családi vállalkozásban fennálló tulajdoni részesedés ugyanúgy adóalapot képezhetne, mint egy passzív pénzügyi befektetés.
A gazdasági következmények teljes körű vizsgálata nélkül nem tartom megalapozottnak ezt a megoldást.
Még azt sem látjuk megfelelően alátámasztva, hogy a vagyonadó várható költségvetési bevétele hogyan viszonyulna a vállalkozásoktól elvont forrásokhoz, az elmaradó beruházásokhoz és azok későbbi adóbevételi hatásaihoz.
Saját megítélésem szerint a gazdasági károk akár nagyobb jelentőségűek is lehetnek, mint az új adónemmel elérhető költségvetési többlet. Ennek számszerű bizonyítása természetesen hatásvizsgálatot igényelne.
4. Éppen azt a középvállalkozói réteget terhelnénk, amelyet erősíteni kellene
Talán ez a legsúlyosabb kifogásom. Magyarországnak erős, tőkével rendelkező, növekedni képes hazai vállalkozói középrétegre van szüksége.
Olyan vállalkozásokra, amelyek beruháznak, munkahelyeket létesítenek, termékeket fejlesztenek, exportálnak és képesek nemzetközi piacon is versenyezni. Az ilyen vállalkozások létrejötte nem magától értetődő. Sok esetben egyetlen ember vagy család több évtizedes munkájának eredménye.
Egy ma többmilliárdos értékű középvállalkozás harminc évvel ezelőtt lehetett egy műhely, egy kis kereskedés vagy néhány alkalmazottal működő szolgáltató vállalkozás.
Az ilyen vállalkozások tulajdonosa sokszor nem rendelkezik a cég értékével arányos, szabadon forrásokkal. A vagyonának döntő része ugyanis maga a vállalkozás. A tervezet mégis úgy tekintene erre a vagyoni értékre, mint amelyből évente jelentős összeget lehet adóként elvonni.
Pedig ezt a vállalkozói réteget inkább erősíteni kellene. Segíteni a tőkefelhalmozását, a beruházásait, a növekedését és a nemzetközi versenyképességét.
Ehelyett most a vagyonadóval vesszük üldözőbe. Számomra ez alapvetően hibás gazdaságpolitikai irány.
Ügyvédként naponta kapok telefonokat vállalkozóktól a vagyonadó miatt. Mi lesz most? Mennyi lehet a cég értéke? Kell-e adót fizetni? Miből fizessük ki? Mit lehet tenni? Ezek nem adóelkerülési tervvel jelentkező emberek kérdései. Sok esetben olyan vállalkozóké, akik hosszú évek óta működtetik a cégüket, foglalkoztatnak, beruháznak, és szeretnék tudni, milyen új kötelezettségekre kell felkészülniük.
Nem arra készültek, hogy az eddigi adókötelezettségeik mellett az évtizedek alatt felépített vállalkozásuk számított értéke után évente újabb, akár több tízmilliós fizetési kötelezettséget kell teljesíteniük.
Számomra a jelenlegi tervezet legnagyobb hibája éppen ez: a közteherviselés igazságosságának jelszavával olyan vállalkozói vagyont is rendszeresen adóztatna, amelynek gyarapodását nem akadályozni, hanem ösztönözni kellene.